Drága Pircsikém!

Oly váratlanul jött a hír, hogy elmentél. Nem tudom elhinni.

Fáj a szívem, mert nagyon szeretlek. Sajnos nagyon rég találkoztunk személyesen, de telefonon mindig jókat beszélgettünk.

Január közepén, a névnapodon is hívtalak, de nagyon szűkszavú voltál. Éreztem, hogy valami nincs rendben.

Drága testvérként szeretett unokanővérem! Életem egyik legfontosabb pontja voltál.

Emlékszel, mikor Mamámék kivittek a szőlőbe és nem vittek vizet. Ott az egyik öreg nénike megitatott borral. Voltam, vagy három éves. Mamáméknak az volt furcsa, hogy nem tudok egyenesen menni. Te elvittél, megfürdettél, lefektettél. Amikor kialudtam magam, felöltöztettél és haza sétáltunk Mamámékhoz.

Emlékszel, milyen szép kontyokat fésültél nekem?

Emlékszel, mikor nálunk laktál, csupa bohóckodás, nevetés volt az élet?

Emlékszel, milyen nagyokat tudtatok nevetni Édesanyámmal?

Emlékszel, milyen sokszor voltunk nálatok abban az egy szobás albérletben, ahol Jancsi bátyámmal laktatok? Hihetetlen, de sokszor ott is aludtunk, alig volt hely, mégis elfértünk.

Emlékszel, mikor kicsik voltak a gyermekeid, mennyit vigyáztam rájuk? Megbíztál bennem, pedig még én is nagyon fiatal voltam.

Emlékszel, mikor Janóka a fürdőszoba szellőző lyukán kukucskált, amikor fürödtem? Azt kérdezted tőle, hogy –mit látsz kisfiam?- Janó azt válaszolta, hogy sajnos csak a bokáját :)  Talán öt éves lehetett. Mekkorát nevettünk.

Emlékszel, mennyit diavetítőztem gyermekeiddel?

Emlékszel, mikor együtt főztünk, sütöttünk? Mindig jól éreztem magam nálatok, amiben tudtam, segítettem.

Te is sokat segítettél nekem, amikor Édesanyám beteg lett. Mindig hálával gondolok Rád.

Nagyon későn született drága kis unokád Tomika, majd nem sokkal utána elvesztetted párodat, társadat, gyermekeid Édesapját.

Sokszor voltál nálunk is. Mentem érted, vagy hozott valamelyik gyermeked. Egyszer az egyik autópálya lehajtón eltévedtünk, jobban mondva a GPS küldött ki bennünket. Bekeveredtünk egy logisztikai telephelyre, ahonnan nem tudtunk kijönni. Egy kamionos segített, hogy kijussunk a fotocellás kijáraton. Annyira ideges voltam, de amikor ismerős területre értünk, jót nevetünk magunkon.

Nagyon szerettél Tiszasason lenni. Kis Faluszéli Házunkban sokszor voltál segítségemre a családi összejövetelek alkalmával.

Az én szívemben mindig a mosolygós, viccelődős Pircsi maradsz.

Örökké szeretni foglak! Jó utat Neked, találkozzál a többi szeretett családtagunkkal. Egyszer újból találkozni fogunk.

Nyugodj békében!