Egy kis ajándék...
2017.05.13
Sokszor érzem a tanyán, hogy ott a helyem. Az emberek érdeklődése, kedvessége mindig mélyen megérint. Persze ott is vannak pletyis emberek, de ez engem nem érdekel. Én azt érzem, hogy ha nyitok feléjük, ők is nyitnak felém. Persze nekem kell megtenni az első lépést, hiszen én vagyok a "gyütment".
Két család lepett meg egy kis frissen szedett zöldséggel. Csak úgy hozták. Komolyan könny szaladt a szemembe az örömtől. Neki láttam megpucolni, aprítani és blansírozni a karalábét és karfiolt. A fejes káposztát összeaprítottam és káposztasalátának elraktam. Van pár saláta receptem, azokba jó lesz.