Emlékezés Margó nénire... Személyes kapcsolatok...

Margó néni végig kísérte az életemet. Gyerekkoromból is emlékezek rá, lányaival sokat játszottam. Felnőttként pedig, minden alkalommal, amikor hazamentem, megölelt, megdicsért, elmondta, hogy a lányai jól vannak, kinél született unoka, ki mit csinált. Úgy várt engem is, mint a gyerekeit. Sokszor megkínált süteménnyel, és mindig beszélgettünk egy jót. Sajnos a betegség Őt is legyőzte. Legyen könnyű a föld Margó néni. Mindig szeretettel gondolok Önre.

Ma egy olyan személyes kapcsolattal találkoztam, ami annyira meghatott, hogy elfelejtettem milyen fagyit akartam vásárolni.

Jött a Familys kocsi, megállt a két házzal odébb lévő porta előtt, és ott állt öt percig. Mikor odajött hozzám, mondtam neki, hogy sajnos Margó nénit tegnap eltemettük, Ő már nem fog vásárolni semmit. Azt a választ kaptam, hogy: - tudom, tiszteletből álltam meg és még fogok többször is. Úgy összeszorult a torkom, hogy megszólalni sem tudtam.

Ennyit jelent a személyes kapcsolat. Tudta, hogy Margó néni idős, rosszul hall, ezért türelmesen megvárta mindig, amíg kijön a kocsihoz. Most ezt az öt percet rááldozta, tiszteletből. Kalapom emelem az ilyen emberek előtt.

Sokszor csak rohanunk, mindent automatizálunk, online intézzük ügyeinket, robot hanggal beszélgetünk, ami nem ért bennünket, csak egy-egy szót. Elrabolják az időnket a sok ide-oda kapcsolgatással, pedig az idő nekünk is pénz és érték.

Néha meg kéne állni, kiszabadulni a hétköznapi rohanásból. Elmenni valahová, ahol a lelkünk töltődik, ahol a testünk tud pihenni, ahol tudunk beszélgetni vagy csak simán élvezni a semmittevést.

A rohanásban is adjunk egymásnak időt, őszintén kérdezzük meg, hogy van a másik ember. Szánjunk öt percet másokra, mert az emberi kapcsolatok mindennél többet érnek.