Ha tél, akkor disznóvágás...

Biztos meséltem már, hogy nagyon sok barátunk van. Ezek a barátok, tényleg barátok. Rendszeresen összejárunk, ha gond van egymásért izgulunk, ha tudunk, segítünk.

Képesek vagyunk hangosan röhögni az egyikőjük esküvőjén, mielőtt kimondta az igent. És képes volt hátra fordulni és azt mondani, hülye barmok. :) Képesek vagyunk virrasztani elment barátunkért. :( Képesek vagyunk az egész várost bejárni egy hűtőtáskányi itallal, mert unokánk született. :) Rendszeresen megünnepeljük a kerek évfordulókat, ezüstlakodalmakat, és nyaranta is meglátogatjuk egymást a nyaralókba. A születésnapi bulikon olyan műsorokat adunk elő, hogy a többiek megszakadnak a nevetéstől vagy éppen szem nem marad szárazon.

Szóval rég jöttünk össze, így kitaláltuk, hogy vágjunk disznót, addig is együtt a csapat. Közben azért csapódott hozzánk még jó pár család, így elég sokan voltunk. A fiúk dolga volt elmenni és leszúrni a disznót. Biztonság kedvéért volt böllér is, mert ugye a sok célzóvíz nem tesz jót a kolbász ízének :)  Mi lányok reggel 8 órára mentünk ki, addigra már állványon lógott a malacka (190 kg volt) megpörzsölve, megfürdetve és kibelezve. Pillanatok alatt szét lett bontva. Reggelire sült vér és hagymás máj volt. Mosogatás után feltettük az orjalevest és 175 töltelék káposztát. Közben ebédre mindenféle sült husi volt. Mindenki tudta a dolgát, volt aki az asztalt támasztotta, hogy el ne fusson, volt aki a poharával kötött szoros kapcsolatot és voltak minőség ellenőreink is. Jókat beszélgettünk, ettünk és ittunk. A legtöbb hús a kolbászba ment, amit elvittünk egyik ismerőshöz, aki felfüstölte. Ezeket utána szétosztottuk.

Jó volt együtt lenni, sok munka volt, de mégis sokat beszélgettünk. Mindenki segített a maga tudása szerint. Itt helyben is sok irigyünk van, hogy ez a csapat így egyben maradt 40-50-60 év után is. Kívánok még nagyon sok ilyen hangulatú összejövetelt NEKÜNK.