Hóval takart tanyasi kertünk...

Még az ősszel készítettem egy kis kerti asztalkát. Kaptunk ugyan is egy szép vastag faszeletet. Raktam alá egy rönköt, mellé egy másikat és lett egy kis pihenő helyem. Még jó idő volt, amikor a járdát készítettük.

December elején meglepett bennünket a hó. Igyekeztünk mindent téliesíteni, betakarni. Olyan gyönyörű volt, olyan megnyugtató, friss illatú, tiszta. Álltam az ajtóban és azon gondolkodtam, hogy milyen gyönyörű a természet. Mennyire nem figyelünk az apró kicsi jelekre, mennyire nem örülünk a hónak, vagy napsütésnek. Pedig csak egy picit kéne a szemünket és szívünket kinyitni. Máris kevesebb lenne az idegbeteg ember, türelmesebbek lennénk egymással.

Természetesen állítottunk karácsonyfát is.

Aranyosi Ervin: Gyújts fényt az éjszakában!

Gyújts csak fényt az éjszakában,
árassz belső meleget!
Légy az angyal itt a mában,
gyógyítson a szeretet!
Adj magadból, sose sajnáld,
hadd töltse ki a teret!
hadd érjen el minden élőt,
felnőttet és gyereket!
Meglátod, a fagy felolvad,
ha a szíved melegít!
Így teheted élhetővé
mások fázós teleit!
Gyújts hát fényt az éjszakában,
pótold a kihűlt Napot!
Boldoggá tesz majd az érzés:
Lelked meleget adott!