Megint a tanyán...

Jó az idő, indulás a tanyára. Szabadságon leszek, nagyon sok a teendő, ráadásul pünkösd vasárnapján keresztelő lesz, unokaöcsém legkisebbik lányát kereszteljük meg. Keresztanya leszek, milyen szép szó, felelősségteljes, gondoskodó. Ígérem Öcsikém, hogy amíg a kezem fel tudom emelni, vigyázok gyermekeidre.

Nézzünk körül a tanyán! A kertben szépek a növények, most már az éjszakák is kellemesek, szépen fejlődik a veteményes. Az első adag borsót le lehet szedni, mehet a fagyasztóba. A spenót szintén szedés érett. A bab gyönyörűen bokrosodik, a hagymák finomak.

Közben rendeltem egy mélyhűtő ládát, így a frissen szedett zöldségek egy órán belül a fagyasztóba kerülnek.

A szaletli is szépen alakul, fent van a koszorú is. Hétvégén elszaladt párom egyik barátja és gyorsan berakta a falba a villanyvezeték csöveit és dobozait. Párom meg a vizet vezette el.

A házikóban nagytakarítást végeztem, az összes bútort eltologattam, átrendeztem. Nagymamám régi kredence pedig új ruhát fog kapni. Eddig barna volt, most az alapos csiszolásnál látom, hogy volt ez már mindenféle színű, vaj, világoskék, zöld és barna. Na, most fehér lesz, mert megy a szaletlibe és ott minden fehér és kék lesz. Kap még egy kis antikolást is és hoztam sablont, azzal festek mintát az ajtóira. Alaposan megcsiszoltam, de nem tudtam teljesen lecsiszolni az összes festéket. Hőlégfúvóval meg nem esnék neki, mert annyira öreg ez a szekrény, hogy több kárt okozok neki, mint hasznot. Kétszer, háromszor biztos át kell kenni, hogy szépen fedjen. Én egy vizes bázisú zománcfestékkel festek, gyorsan szárad, minden szerszámot vízzel takarítok el. Jól tapad és úgy néz ki, hogy már az első réteg sem üt át.