Végre kész...
Végre kész a kemencém, annyira örülök neki, hogy el sem tudom mondani. Sok-sok terv és tanulmányozás után, találtam az interneten egy oldalt, ahol kemence tulajdonosok osszák meg bölcsességüket a zöldfülű kemenceépítőkkel.
Itt minden információt meg lehet tudni, bátran lehet kérdezni. Azt hittem, hogy nőként háttérbe leszek szorítva, de ez nem így történt. Minden kérdésemre pontos szakmai választ kaptam, bíztattak, hogy így tovább.
A kemencénk úgy készült, mint a Luca széke :) Lassan, de biztosan. Párom értetlenkedése ellenére egy zárható nyári konyhába építettük. Mivel a nyári konyhán egy két méter széles pajtaajtó van, kinyitva olyan az egész helység, mint egy szaletli. Persze nyáron meleg lesz, de télen a helységet is fűteni tudjuk majd a kemencével.
Természetesen teljesen másképp épült a kemence, mint ahogy azt elterveztük. Én egy kisebb kemencét akartam, aztán jó tanácsra egy 4 tepsis kemence épült. Később a nagy konyhámban, majd szeretnék egy épített sparheltet is, amiben lesz egy kis kemence is. Mivel fal mellé építettük, párom nem fért hozzá a dongaépítéshez, így aktívan kőműveskedtem én is. Annyira élveztem a dongaépítését, hogy a vakolás is rám maradt.
Aztán a hátsó fal miatt nem lett
elég az első kéménynek a hely, de megoldottuk, kicsit rálóg a dongára a kémény
alsó része. Azóta már be lett pucolva az alja is, már csak a meszelés vár rám.
Egyúttal rakok egy kis tüzet is :)
József Attila: Tél (részlet)
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
Visszatérve a Kemencebence oldalra, egy nagy kemencés családba csöppentem, csupa segítőkész, barátságos emberek közé, akik rögtön meghívtak a kemencés találkozóra is. Így nem csak új kemencém lett, hanem sok új barátom is lesz :) Nagyon tisztelem az olyan embereket, akik önzetlenül segítenek a másikon, jómagam is ilyen vagyok, tudom, hogy nagyon sok áldozattal jár mások segítése, de a lelkünknek jót tesz adni.
Még egyszer, vagy ezerszer köszönöm KEMENCEBENCÉSEK a segítséget, ha felénk jártok, szívesen látunk Benneteket. A találkozón szeretnék sokat tanulni Tőletek, és megpróbálok majd én is segítségetekre lenni.
Hogy miért is lett kemencém? Azért, mert én is akarok a kenyértészta maradékából (vakarékból) a kis unokáimnak, cipót sütni, mert sokszor fogunk barátokkal, szomszédokkal közösen sütni, főzni, mert mennyei étkeket lehet benne készíteni, mert jó hozzábújni és jó emlékezni azokra a nagyszülőkre, akik gyermekkorom példaképei.